Az antológia következő költeménye Kántor Zsoltnak köszönhető.
Kicsit máshogy készült, mint a korábbiak. Nem lesz ez így mindig, de most kipróbáltam a hangom:-))
Nézzétek, szeretettel készült.

 

 

Kántor Zsolt:

A vattacukor felhő

A hegy tetején időzött.
Mintha ráesett volna az ég
egy darabja. Könnyű lepel.
Angyali hálóing, kifőzött.

Mellette a tó tükre a földön,
körülötte pázsit. Egy-két jácint.
S a tóban az égbolt,
virágpor, amit a rét ráhint.

A képzelet, mint papírgalamb.
Zseb-multiverzum. Egy kis folt.
Tölgyfáról lehulló aprópénz.
Kis levél-darabkák és békalencse.
A víz felszínén a kelengye.
S azután a hó. Mint famentes levélpapír.
Ráíródnak az időjárás absztrakt grafikái.

Utána végtelen esőzés. Ellágyult kárpit.
Szelídséggel fogadják a beoltott igét.
Mintha el akarna mosni minden csészét,
minden ételhordót és vázát a Vagyok.
Az ember csak néz. Ez az este barokk.
Valahol felszívódtak a rügyeket szállító,
piros helikopterek. Majd a fekete dobozt
egy ejtőernyővel leengedték a tóba.
S most ott lebeg a semmiben a magyarázat.
Egy filccel írt óda!