Az antológia következő vers-videóját George Liberty - Az életem című költeményéből készített videóm. 

George Liberty (Dark Poet Dreamer)

Az életem

Kínok és szennyek közt, magzatvízben és vérben fürödve

Halált szülve fehér leplek közt keltem e világi életre

Anyám már nem ölelhetett, rongyokba csomagoltak

Haljak egyedül, vagy haragra bízzanak? - ezen gondolkodtak

Az árvaház, megtanított a nyers fájdalmakat nyelni

Kínokat és gyötrelmeket terített asztalon ételnek venni

De az igazi szépség megbújva a lélekben lakozik

Harag fiainak zord falak közt, sohasem mutatkozik

Felnőttem, de túlnőttem a csaló, hazug tolvaj társaimon

Szakmát tanulva hágtam át a szürke sznob falakon

De bosszút állni vágytam ezen álszent virágtipró világon

Ezért hagytam, engedtem, hogy belém bújjon a démon

Mind elhiszitek, az erkölcstelenség rajtatok nem látszik

Démonom tudja, ki húst húsban élvez, mind tűzzel játszik!

Görbe tükröt tartottam az álszent majmok elé

Hagytam őket sodródni a lelküket égető pokoli tűz felé

Megnyitottam számukra bujaság szabadságának ládáját

Kitártam számukra a szomjoltó, áhított vágyaik kapuját

Mind mohón csurgatták szájukba a tiltott gyümölcs levét

Mind elfelejtették, a lángoló forróság szívszerelmét

Cserébe csak egyet kértem, adják tekintetük fényét

Mondjanak le fél szemük világáról, s megtették!

Azt mondják, ki elveszíti fél szemének világát

Soha többé nem leli lelkének mennybe vezető útját

Démonom vadul örült lelkemben a sok pokolba száműzöttnek

De a vége egy és ugyanaz, minden földi tettnek, megfizetnek!

Fizetségem egy szempár volt, egy száj, egy arc s tekintet

Tiltakoztam bőszen, lázadtam és küzdöttem de Ő ébresztett szerelmet

A vér már másképpen csordogált romlott ereimben

Amint az ezüst hold köszönt vissza ragyogó szemeiben

Elviselni sem tudtam többé rothadó szurok lelkem

Ha a múltról kérdeztek, semmit sem feleltem

Isten ajándéka lehetett, mert elérni sohasem tudtam

Ha közelébe léptem, szavammal, tettemmel, elbuktam

Úgy mart, mint a mérges kígyók vitriolos mérge

Fájt s fájni fog örökké, mégis, a pár szó is megérte

Aztán már nem volt más, csak bíztam a sorsban

De én nem számítottam, fattyúnak fogantam

Egész életem egyetlen rémálomban valósult meg

Köszönetképpen a pokoli tetteknek!