Sürgiben kikívánkozott ez a videó, egy nagyon jó poéta tollából született vers ihletéseként:

Onderó Szilárd - Lelkeringő

Kérlek próbálj meg néha csöndben maradni,
Magad sóhajára őszintén hallgatni.
Csendesítsd el lelked, öleld jól magadhoz,
Ezen szép nyugalomban nyúlj csak a lanthoz.

A lelked húrjait az élet pengeti,
Vedd ki a kezéből, amikor engedi.
Szólaltasd meg akkor a kedvenc dallamod,
S járd el lelkeddel a legkedvesebb táncod.

Szólaljanak meg most a legszebb hangjegyek,
Hajnali keringőre nyújtsd ki a kezed.
Ne félj! Ezt a táncot nem láthatja senki,
Ezen a parketten nem lehet elesni.

Csak hallgasd a ritmust, engedd most el magad,
Vedd fel a legszebb ruhád s tanítsd önmagad.
Társad ezen táncban nem kéri le senki,
Rajtad kívül jobban nem ismeri senki.

Hajolj most közelebb, simogasd kezeit,
Halk sóhajtás helyett súgni fog valamit.
Figyelj a szavára, most még el ne engedd!
Titkok báltermében perdült táncra lelked.

S ha elhalkul a zene, s megszólal az óra,
Homlokodra búcsúcsókot nyom majd a múzsa.
Add át hát a lantot újra az életnek,
Nekem búcsúcsókkal homlokomon íródnak a versek.